[ Pobierz całość w formacie PDF ]
határozottan Grace. A részeg fickók összekevernék a
nevünket, és az elrontaná a pillanatot.
Az azért furcsa módon helyénvalónak tqnik, ha egy
szarvas ad össze egy vérfarkast és egy lányt.
És a szüleim figyelmét is felkeltené nevetett. Anya,
apa, férjhez mentem. Ne nézzetek így rám. Nem vedlik egész
évben!
Megráztam a fejem. Azt akartam mondani, kösz, de ehelyett
azt mondtam:
Beck hívott.
Az a Beck?
Ja. Kanadában voltak Salemmel, az egyik farkassal, aki
teljesen megbolondult. Ez csak részben volt igaz, de legalább
úgy az volt.
Szeretnék találkozni vele mondta Grace azonnal. Fura
képet vághattam, mert hozzátette: Úgy értem, Beckkel.
Gyakorlatilag Q az apád, nem?
Megdörzsöltem a kormánykereket, és az útról az ujjaimra
néztem. Úgy markoltam a kormányt, hogy elfehéredtek az
bütykeim. Fura, hogy egyesek örökbe kapják a bQrüket, és sose
hiszik, hogy elveszíthetik.
BQröm levedlettem,
Szorított, megszöktem,
Értelmem elhagytam,
Fáj, hogy ÉN maradtam.
A leginkább apás emlékemet idéztem fel BeckrQl.
Volt egy nagy kerti sütQnk a házban, és emlékszem, egyik
este unta már a fQzést, és azt mondta: Sam, ma te etetsz meg
minket. Megmutatta, hogyan kell megnyomkodni a steak
közepét, hogy lássam, mennyire sült át, és hogyan kell gyorsan
megsütni minden oldalát, hogy a leve megmaradjon.
És isteni lett, nem?
Szénné égettem mondtam tényszerqen. A faszénhez
hasonlított, bár a faszén is ehetQ volt ahhoz képest.
Grace nevetett.
Beck megette az övét mosolyogtam szomorúan az
emléken. Azt mondta, a legjobb steak, amit valaha evett, mert
nem neki kellett megsütnie.
Úgy tqnt, nagyon régen volt.
Grace úgy mosolygott rám, mintha a rólam meg a
falkavezérrQl szóló régi történetek a legjobb dolgok volnának a
világon. Mintha inspiráló lett volna. Mintha lett volna
valamink, nekem meg Becknek, apának és fiúnak.
A fejemben megjelent a terepjáró hátuljában fekvQ fiú és azt
mondta: Segíts!
Mikor történt? kérdezte Grace. Mármint nem a steak,
hanem amikor megharaptak?
Hétéves voltam. Tizenegy éve.
Miért voltál az erdQben? Duluthban születtél, alábbis ez áll
a jogosítványodban.
Nem az erdQben támadtak meg feleltem. ErrQl írt
minden újság.
Grace nem vette le rólam a szemét, én pedig félrenéztem,
vissza a homályos útra elQttünk.
Két farkas, támadott meg, amikor fel akartam szállni az
iskolabuszra. Az egyikük leszorított, a másik megharapott.
Valójában csak felhasította a bQrömet, mintha az egyetlen
cél vérontás lett volna. De persze az is volt a célja, nem igaz?
Visszatekintve fájdalmasan tisztán láttam. Sosem néztem
vissza az egyszerq gyerekkori emlékre, ahogy megtámadtak a
farkasok, és Beck színre lépett, miután a szüleim megpróbáltak
megölni. Annyira közel álltam Beckhez, és Beck annyira
feddhetetlen volt, hogy nem is akartam mélyebbre nézni az
emlékben. De most, hogy Grace-nek újra elmondtam a
történetet, hirtelen felszínre került az elkerülhetetlen igazság. A
harapás nem baleset volt. Kiválasztottak, levadásztak és
lehúztak utcára, hogy megfertQzzenek, ahogy a kölyköket a
terepjáró hátuljában. KésQbb pedig Beck megérkezett, és
összeszedte a darabokat.
Te vagy a legjobb közülük hallottam Beck hangját a
fejemben. Azt hitte, túl fogom Qt élni és átveszem a vezérséget.
Haragudnom kellett volna. Dühöngeni, amiért elszakították
tQlem, az életemet. De csak fehér zaj volt bennem, a semmi
tompa zümmögése.
A városban? kérdezte Grace.
A külvárosban. Ott nem volt erdQ. A szomszédok azt
mondták, hogy látták átfutni a farkasokat a hátsó udvarukon
utána.
Grace nem szólt semmit. Az, hogy szándékosan vadásztak
le, számomra egyértelmq volt, és vártam, hogy kimondja.
Valahogy akartam, hogy kimondja, hogy rámutasson az
igazságtalanságra. De nem tette. Éreztem, ahogy
elgondolkodva ráncolja a homlokát.
Melyik két farkas volt? kérdezte aztán.
Nem emlékszem. Egyikük Paul lehetett, mert fekete volt.
Csak ennyit tudok.
Pár percig hallgattunk, aztán hazaértünk. A kocsi feljáró
üresen állt, és Grace nagyot sóhajtott.
Úgy tqnik, megint kettesben vagyunk mondta. Maradj
itt, amíg kinyitom az ajtót, jó?
Grace kiugrott a kocsiból, beengedett egy hideg
szélrohamot, ami megcsípte az arcomat. Feljebb tekertem a
fqtést, ahogy csak lehetett, hogy felkészüljek a házig vezetQ
útra. A szellQzQkre hajolva éreztem, hogy a forróság szúrja a
bQrömet. Szorosan behunytam a szememet, próbáltam
visszasodródni abba a könnyedségbe, amit korábban éreztem.
Amikor Grace-t t öleltem magamhoz az édességboltban,
amikor éreztem a hozzam simuló meleg testét, amikor
[ Pobierz całość w formacie PDF ]