[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Annyira sajnállak, Maria! Bárcsak tudnám, mi az, ami a szívedet
nyomja! Egy ilyen okos, szorgalmas lány számára akad ennél ezerszer
jobb állás!
Maria megrázta a fejét.
Már jó ideje nem kaptam munkát, amikor az édesanyád
alkalmazott. Segített rajtam, és én hálás vagyok neki ezért. Nincs nekem
itt semmi bajom, csak nem tudom elviselni a&
A bátyám erQszakoskodását. Mondd csak ki nyugodtan! Én már
régen észrevettem. Nem véletlenül bukkantam fel már annyiszor a kínos
pillanatokban. Ma is éppen ez történt. Láttam, amikor a bátyám utánad
osont. Nem tehettem mást, mint hogy a nyomába eredtem.
Maria megfogta a kezét.
Ezer köszönet érte! Kedves Hilde, lenne egy kérésem. Az asztalon
látsz egy csomagot, a bátyád hagyta itt nekem. Hozzá sem nyúltam.
Vedd magadhoz, kérlek, add vissza a bátyádnak, vagy hagyd a
szobájában, rád bízom. Csak engem szabadíts meg tQle!
Hilde elfehéredve meredt az ajándékcsomagra, majd átölelte Mariát,
és majdnem sírva kérlelte:
Maria, kedves, hagyd el a birtokot, amilyen gyorsan csak lehet!
Harry viselkedése megbocsáthatatlan, helyette is szégyellem magam.
Mihamarabb el kell menned innen!
Igen, tudom, hogy nem maradhatok. Elárulom neked, hogy ma
feladtam egy újsághirdetést Elhatároztam, hogy elsején felmondok.
Akár találok másik állást, akár nem, innen minél hamarabb el kell
mennem.
Majdcsak adódik valami, ne félj! Nagyon fog fájni, ha elmész, de
tudom, hogy nem tehetsz mást.
Hilde odament az asztalhoz, és kibontotta a szépen becsomagolt
ajándékdobozt. Egy briliánssal és igazgyönggyel kirakott, értékes gyqrq
volt benne. Nem szólt semmit, csak elgondolkodva nézegette, aztán
visszacsomagolta anélkül, hogy Mariának megmutatta volna.
Ezt elviszem, és gondoskodom róla, hogy Harry megkapja érte a
magáét. Megsértett, és ezt nem úszhatja meg büntetés nélkül.
Kroneckék a másnap délutánt a sudnitzi birtokon töltötték, ahol Hans
von Dornau vendégei voltak. Este, miután mindenki lepihent, Hilde
fellopózott az emeletre, és halkan bekopogott Maria ajtaján. A lány
azonnal, beengedte.
Végre nyugodtan beszélgethetünk, itt nem zavarnak meg
bennünket. De csak halkan, mert a bátyám bármikor erre járhat. Az
imént a könyvtárba akart menni, de szórakozottságában nem lefelé,
hanem felfelé indult a lépcsQn súgta Hilde látszólag minden célzás
nélkül.
Remélem, nem látott meg senki, mert abból kellemetlenséged
származhat!
Ne aggódj, Maria! Legfeljebb kapok egy kis fejmosást a mamától,
de attól nem félek. Fontos mondanivalóm van a számodra.
Hilde suttogva beszámolt sudnitzi látogatásukról, és megemlítette
von Fuchsné elejtett megjegyzését, hogy a nQvére társalkodónQt keres.
Természetesen azonnal rád gondoltam, Maria. Sikerült
négyszemközt beszélnem vele, és elsQ dolgom volt, hogy beajánljalak
neki. Úgy vettem észre, nagyon megörült, és megkért, hogy mondjam
meg neked, írjál azonnal a nQvérének. Itt a címe. P majd szól az
érdekedben, és biztos abban, hogy megkapod az állást. Nagyon, nagyon
jó dolgod lesz ott. Hát nem nagyszerq?
Édes Hilde, de jó lenne, ha tényleg sikerülne! Természetesen
azonnal megírom a levelet.
Ami az új állást illeti, Maria nem volt annyira bizakodó, mint
amennyire Hilde elQtt mutatta. Nem mondhatta el neki, milyen átok ül a
családján. Egy pillanatra kísértésbe esett: arra gondolt, hogy talán
ezúttal okosabban tenné, ha elhallgatná azt a körülményt, hogy az
édesapja börtönben halt meg. Miért szalassza el a legjobb
álláslehetQséget? Aztán mégis elhessegette magától az efféle
gondolatokat. Azoknak az embereknek, akikkel egy fedél alatt lakik,
joguk van megtudni az igazat.
A két lány késQ éjszakáig beszélgetett. Hilde Sudnitzról és Hans von
DornaurQl mesélt, és Maria boldogan itta minden szavát.
Hilde megölelte és megcsókolta búcsúzóul.
Jól zárd be utánam az ajtót, Maria, sose hagyd nyitva!
figyelmeztette.
Amikor Maria egyedül maradt, még egyszer átgondolt mindent. Igaz,
Hildének megígérte, hogy jelentkezik az állásra, de most meggondolta
magát. Ha Klimschnének bevallja édesapja múltját, errQl bizonyára a
húga, Fuschné is értesül. Akkor pedig semmi nem menti meg attól,
hogy Hans von Dornau fülébe is eljusson édesapja tragédiájának a híre,
ami Qrá is árnyékot vet. A férfi bizonyára iszonyattal fordulna el tQle és
Q azt nem élné túl!
Langyos nyáréjszaka volt, Maria kihajolt az ablakon, és Sudnitz
irányába tekintett, Istenem, add, hogy legalább Q boldog legyen!
suttogta maga elé.
IX.
Maria Kroneckné megbízásából a városba utazott bevásárolni. Hilde
most az egyszer nem aggódott miatt, tudta, hogy a bátyját várja a
menyasszonya Freienwaldén.
Harrynak az erdQben történt találkozás óta nem volt alkalma
bizalmasan, négyszemközt beszélni Mariával, Biztos volt a
gyQzelmében. Csak Hilde ne lenne szakadatlanul a nyomában! Amint
közeledni próbált Mariához, máris megjelent.
Hogy ezúttal biztosra menjen, ravasz tervet eszelt ki. Hilde
jelenlétében felhívta a menyasszonyát, egy kicsit elbeszélgetett vele,
aztán közölte, hogy ötkor átmegy, és vacsorára is Freienwaldén marad.
Hilde fültanúja volt a telefonbeszélgetésnek, és nem vette észre,
hogy Harry megszakította a vonalat, még mielQtt a vacsorát említette
volna. Miután Maria útnak indult, Hilde felnyergeltette a lovát, és
megnyugodva az erdei tisztásra lovagolt, ahol Hans von Dornau már
türelmetlenül várta.
Némi habozás után Hilde megemlítette neki Harry gyqrqjét.
El sem tudom mondani, mennyire dühít, hogy nincs jogom
rendreutasítani a bátyját válaszolta a férfi komoran.
Semmiképpen sem fajulhat ellenségeskedéssé a dolog. Szeretném,
ha erre a szavát adná, mert különben meg lesz kötve az én kezem is, és
nem tudok segíteni Mariának.
Hilde elmondta, hogy Maria ebéd után bement a városba, mert
anyjuk rábízta a bevásárlást, A hatórás vonattal jön vissza, Harry miatt
pedig nem kell aggódniuk, mert ma Freienwaldén vacsorázik a
menyasszonyánál.
Elbeszélgettek még errQl-arról, aztán Hilde ellovagolt, és Hans is
hazament Sudnitzra. A dolgozószobájában azonnal munkához látott.
De ahogy közeledett a hat óra, mindinkább elfogta a nyugtalanság.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]